Tatán l807-től uradalmi zeneiskola működik, melyet Esterházy gróf, a település földesura tart fenn. Ennek a korszaknak a tárgyalásánál nem nélkülözhetjük Bárdos Kornél zenetudós kutatásait, amelyeket l978-ban tett közzé a tatai Esterházyak zenéje 1727-1846 című könyvében.

Az első utalást a zeneoktatásra a piarista gimnázium Mária Terézia királynő által kiadott alapító oklevelében találhatunk. Ebben az áll, hogy külön tanárt köteles tartani az iskola a zenei alapismeretek tanítására. Ismereteink szerint volt a gimnáziumban olyan hangszerekkel felszerelt zenetanári szoba, amelyben – zongorán kívül – vonós- és fúvós hangszerekkel is megismerkedhettek a diákok.

1806-ban Esterházy Ferenc gróf elhatározta a katolikus plébániatemplom kórusának és zenekarának fejlesztését, alkalmassá tételét nagyobb egyházi művek előadására. Budáról szerződtetett egy ambiciózus, tehetséges és jól képzett muzsikust, Menner Bernátot. Minden anyagi támogatást megadott és ösztönözte a zeneiskola beindítását is, belátván, hogy csak helyi képzéssel oldható meg a templomi énekkar és zenekar utánpótlása, színvonalas működtetése. Az iskola vezetésére – „Scholae Musicae Praeposition” – Hoffmann Lipót kapott megbízást, tanárai pedig a zenekar zenészei, énekesei és természetesen Menner Bernát, aki főleg az énekeseket tanította. Minden hangszeren játszottak és oktattak, amit a zenekar igényelt, hiszen – a kor szokása szerint – egy muzsikus sokszor 3-4 hangszeren is képes volt színvonalas produkcióra.

Igen fontos volt a kórustagok képzése, hiszen az akkori énekkarok csak néhány tagból álltak.

A kórustagok énekelték a misék, és a kantáták szólótételeit is. A zeneelméletet abban az időben még nem tanították külön tantárgyként, arra csak a hangszeres képzés keretein belül volt lehetőség.

Tudomásunk van róla, hogy a zeneiskola tanárai, a hivatásos muzsikusosok képzésén kívül Tata polgárságának gyermekeit is tanították, rendszerint házhoz járva, magánórákat adva. A városi és udvari rendezvényeken is fontos szerepet töltöttek be: ők szolgáltatták a zenét – a cigányzenekarok mellett – a táncmulatságokon.

Az iskolának nem volt külön épülete, feltehetően az ispotályban (kórház) működött, a mai Kossuth tér 11. sz. épület helyén, ahol Menner Bernát lakása is volt. Majd amikor az 1834. évi tűzvészben az épület leégett, a Piac téren (ma Kossuth tér 8.) álló Czink-féle házba költöztek. Ebben a házban élt Menner is haláláig. A tűzvészben sajnos megsemmisült az iskola kottatára és iratanyaga.

Tata első zeneiskolája, az uradalmi zeneiskola, l851-ig működött. 1846-ban meghalt Menner Bernát, a város zenei életének nagyszerű szervezője, majd l856-ban Esterházy Miklós gróf, a nagy mecénás is elhunyt. Így az iskola – támogatók hiányában – nem volt képes önmagát fenntartani. Később, mint l807 előtt, csak a katolikus egyház adott pénzt a templomhoz kötődő zenetanításra.