Menner Bernát zeneszerző és karnagy

1786?-1846

A XVIII. század második felében Tata is bekapcsolódik abba a fellendülésbe, amely a főúri családok rezidenciái körül alakul ki. Barokk és klasszikus kastélyok, templomok épülnek sorra, és az arisztokrácia a művészetek minden területén mecénás szerepet vállal. A nagy és gazdag birtokokkal rendelkező főnemesi családok (Széchényi, Festetics, Batthyány) mellett az Esterházy család is jelentős szerepet vállal a Dunántúl gazdasági és kulturális felvirágoztatásában.

Fellner Jakab tervei szerint 1751-ben megkezdődik a kéttornyú plébániatemplom építése, Esterházy József gróf költségén. 1779-ben már használják. Két évvel később lebontják a Piac-téren álló Szent Balázs templomot, (helyére a Maria Immaculata szobor kerül), majd 1784-ben a Szent Kereszt tiszteletére felavatják az új templomot.

A kórust (kórus: a templom emeleti része, itt helyezik el az orgonát is) olyan méretűre tervezik, hogy elférjen ott egy 10-15 fős énekkar, 8-10 fős zenekar és szólisták, nagyobb egyházzenei művek előadásához. Szerenka, tatai plébános beszámolójában írja 1776-ban: „A templom fényéről, tisztaságáról, a templom felszereléséről a lehetőség szerint gondoskodás történt: vasárnap és ünnepnapokon énekes misét tartunk orgonakísérettel és a zenekar közreműködésével… A templom kórusát sajátos módon a zenekar igényei szerint alakítottuk ki, régi padokkal, kicsiny, rosszul hangolt orgonával van ellátva.” A templom első orgonája még kicsi (valószínűleg a Szent Balázs templomból hozták át), csak 1790-ben építettek új, nagyobb hangszert, feltehetően 18-20 változattal.

1762-66 között felépül a tatai barokk pompájú kastély, majdnem egy időben a fertődi hercegi kastéllyal. Ekkor már Esterházy Ferenc a tatai uradalom új tulajdonosa (1765-1811), aki szeretne a dunántúli főúri udvarokhoz mérhető zenei életet teremteni Tóváros és Tata mezővárosokban. Más főúri családok mintájára, akik graz-i, bécsi, cseh és morvaországi képzett zenészeket szerződtetnek, Esterházy Ferenc is jól képzett fiatal zenészt keres a helyi együttesek élére. Megélhetést és letelepedést biztosító fizetést ígér. Követelmény, hogy a korszak bécsi klasszikus és új zenei irányzatait, stílusát ismerje, képes legyen templomi zenei élet megszervezésére, zenészeket képezzen, énekes és hangszeres együttest irányítson, zenei szolgálatot vállaljon a főúri kastély ünnepi eseményein.

Erre a feladatra Menner Bernát kap megbízást gróf Esterházy Ferenctől.

Élete és munkássága

Menner Bernát életéről sajnos csak hiányos ismereteink vannak. Születésének helyét és idejét sem tudjuk, csak következtetni tudunk rá. Családja Budán élt, Sziléziából vándorolt be, valószínű a XVIII. századi nagy német betelepülések idején. 1806-ban, amikor Tatára érkezett, 19-20 éves volt, ezek szerint 1786 vagy 87-ben született. Zenész családból származott. Testvérei szintén képzett zenészek lehettek: Menner Lajos pesti zenetanár, aki „regens chori” lett a Terézvárosi templomban, Zibulka asszony pedig ünnepelt énekesnő volt Pesten.

Menner Bernát kinevezéséről egy latin nyelvű okmány áll rendelkezésre. Ezek szerint „Őméltósága szeptember 14-én kiadott rendeletében, melyben bizonyos összeget biztosít évente a helybeli plébániatemplom kórusának felállítására és a zenészek eltartására jelen sorok tanúsága szerint kegyes jóváhagyásával Menner Bernát a kórus vezetőjének felvétetett. November 1-től fizetésként évente 200 Ft-ot kap, továbbá ingyen lakást és 2 vagy 3 öl tűzifát a szüksége szerint, s ez a sorolandó… Tata 1806. dec. 10. Szentiványi prefektus.”

Ismereteink szerint az első lakása az ispotályban volt. Itt tartotta a próbákat is együttesének, sőt itt volt az első kottatár is. Az épület 1834-ben tűzvészben erősen megrongálódott, lakhatatlanná vált. (Ennek helyén épült a Casino, Kossuth tér 11., ma a Tatai Református Gimnázium épülete.) Mennernek költöznie kellett. Az uradalmi intéző a tér egy másik épületében jelölt ki számára új otthont. Ez a Kossuth tér 8-as szám alatt található, ma is álló ház. Homlokzatán emléktábla jelzi, hogy itt lakott Menner Bernát. A tűzben elégett a kották nagy része, és károkat szenvedtek az ott tárolt hangszerek is. Ezen tapasztalat után utasították Mennert, hogy az elkövetkezőkben a kottákat a templom kórusán tartsa.

Házasságairól és családjáról csak az anyakönyvi bejegyzések szolgáltatnak adatot. Eszerint kétszer nősült, első felesége Rössler Anna, akit 1808-ban vett el, s aki hatévi házasság után meghalt. Öt gyermekükből négy meghalt gyermekkorban. 1829-ben Menner másodszor is megnősült, felesége Hermann Anna, akitől hat gyermeket született, így összesen hét gyermekről kellett gondoskodnia. Közülük négyről tudjuk, hogy muzsikus lett. Ebből a házasságból származik Adolf nevezetű fia, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban orvos tiszt, majd szakíró és megyei főorvos volt.

1846. április 27-én meghalt Menner Bernát. Betegségéről, halálának körülményeiről nincsenek ismereteink. Tatán temették el. Valószínűleg, az azóta felszámolt régi temetőben nyugszik. Második felesége túlélte férjét, s az uradalomtól élete végéig folyósított özvegyi nyugdíjban részesült.

Menner Bernát alapos zenei képzést kaphatott, ha ráesett Esterházy gróf választása, amikor a templomnak „music directort” (zeneigazgatót) keresett. A kor szokása szerint több hangszeren játszott, az orgonát is beleértve, s ami a legfontosabb: zeneszerzőként is tudta szolgálni új művekkel a grófi udvart és az egyházat.

A fiatal muzsikus előtt hatalmas feladat állt: zenészek (hangszeresek, énekesek) szerződtetése és kották beszerzése a munka elindításához. Levéltári adatokból tudjuk, hogy korábban is közreműködtek hangszeres zenészek, alkalmi együttesek, főképp egyházi ünnepi eseményeken, de, hogy mit játszottak, arról nincsenek feljegyzések. A XVIII. században Tata és Tóváros közösen tartott fenn zenekart és kórust. Menner Bernát kinevezésétől kezdve az Esterházyak egyedül gondoskodtak az együttesről, ahogy a korabeli gazdasági iratokban írják: az uradalmi hangászkarról. Esterházy Ferenc nagyvonalúan támogatta az ifjú chor directort, s az ő halála után (1811) az új földesúr, Miklós gróf sem tagadta meg soha a pénzügyi segítséget. Sőt, ő maga is vásárolt kottákat külföldi útjai során. A levéltárakban fellelhető iratok szerint külön összeget utaltatott át az uradalom pénztárából hangszerek vásárlására, javíttatására és a kottatár gyarapítására. Menner 7 muzsikust alkalmazott főállásban, de létszámuk 1812-re már 15 főre nőtt. Ez tekintélyes szám még akkor is, ha összehasonlítjuk a sokkal gazdagabb és nagyobb kismartoni hercegi udvar zenekarának és énekkarának korabeli 30-35 közötti létszámával. A fizetésjegyzék szerint Menner Bernát „Director Chori” jövedelme 300 forint volt, a többi zenészé 100-200 forint. Ezen kívül kaptak még természetbeni juttatásokat is: lakást vagy lakbért, tűzifát, búzát, bort, stb.

Menner Bernát rengeteget dolgozott: betanította az énekeseket, próbákat tartott a hangszereseknek. A zenészek utánpótlására is gondolt: 1807-ben létrehozta az uradalmi zeneiskolát, ahol elsősorban az énekesek képzését vállalta. Saját zeneműveket komponált, de átiratokat is készített más szerzők műveiből együttese számára. Menner Bernát és a grófi „hangászzenekar” tagjai részt vettek a piarista gimnázium zenei életében is: kisegítették a diákok zenekarát, vállalták a kollégiumban lakók hangszeres zeneoktatását.

Esterházy Miklós gróf felváltva tartózkodott tatai és csákvári birtokán. Menner és együttese követte az udvart, mindkét helyen zenei szolgálatot nyújtva a grófi családnak. Ismerve az akkori viszonyokat, az utazás és a kétlaki élet sok fáradsággal és költséggel járhatott. Csákváron már ebben az időben is működött a Kastélyszínház. Miklós gróf francia származású felesége, Roisin grófnő kedvéért francia színházat alakítottak ki, ahol természetesen gyakran hangzottak fel operák és hangversenyek is. Menner vezetése alatt a korabeli európai zene legújabb értékei is állandóan műsoron szerepeltek. Korabeli újságcikkek beszámolnak a Tatán és Csákváron rendezett hangversenyek magas színvonaláról. A Honművész című lap 1838-ban rövid híradásban műsort is közöl: „Hangászat. Tatán pünkösd hétfőn a víz-kárvallott budapestiek javára az uradalom hangászkar és műkedvelők által hangversenyt adatott, mely Mozart, Weber, Lindpaintner, Romberg, Hummel és Jansa műveiből állott. Minden előadott hangmű élénk tapsot nyert. A tiszta jövedelem 76 fr 18 krra terjedett”.

Sok időt és energiát fordíthatott a kották beszerzésére és új hangszerek vásárlására, javíttatására. A tatai plébániatemplom kottatára impozáns lehetett Menner korábban. Egy 1829-ben készült jegyzék szerint 767 mű szerepelt benne. Tudjuk, hogy a tűzvészben sok kotta megsemmisült. Feltehetően ezek közül sok Menner Bernát szerzemény is volt. A templomban kialakított kottatárban ismét gyűjtöttek kéziratokat. A kottatár gyarapításában a zenét szerető Miklós grófnak is komoly szerepe volt. Követi minőségben sokat járt külföldön, és gyakran hozott zenekarának újabb műveket. Mai szemmel nézve is impozáns lehetett ez a kottatár, mert – sok hányattatás után – még napjainkban is kb. 1100 kottát tartunk számon, mint bizonyítottan tatai anyagot. A nagy számnál azonban még többet jelent, hogy a korabeli európai zene szinte minden jelentős szerzőjének műve megtalálható volt ebben a kottatárban. A művek között korábbi szerzők, nagynevű mesterek is szerepeltek, bizonyítva Menner tájékozottságát, igényességét. Így például: Albinoni, Pergolesi, Joseph és Michael Haydn, Mozart. Ám Vivaldi és Bach művek a tatai kottatárban sem voltak, ezek a mesterek ebben a korban elfelejtett szerzők. Viszont szép számmal megtalálhatók a XIX. század kortárs szerzői anyagai: Beethoven, Bellini, Rossini, Schubert, Donizetti.

A katalógusban ott vannak Menner Bernát saját szerzeményei is. A kompozíciók hűen tükrözik zenészei hangszertudását, énekesei adottságát. 40 fennmaradt műve a korszak zenei ízlésének megfelelően késői klasszikus, helyenként romantikus stílusjegyeket hordoz. A fennmaradt művek közül feltétlen említést érdemel: 6 mise, 8 motetta, 1 kantáta, 1 szimfónia, 3 opera, indulók, dalok, kórusművek. Több világi operából (pl. Rossini műveiből) készített latin szöveggel egyházi átiratot. Így motettaként templomi előadásra használta ezeket.

Szerzeményei egy része alkalmi eseményekre, udvari és városi ünnepségekre, zenés mulatságokra készült. Feltételezhető, hogy a kottatárban megmaradt műveknél sokkal többet írt, de azok egy része a tűzvészben elégett, míg más része az idők folyamán szétszóródott. Érdekességként említjük meg, hogy 1819-ben latin nyelvű operát is írt, amelynek csak 5 tétele maradt ránk a kéziratos példányból. Vajon hány hasonló művet írt még, s ezek – ha egyáltalán megvannak – hol lappanghatnak?

Menner Bernát zeneszerző művei alapján a „kismesterek” közé tartozott, akiknek tevékenysége éppolyan fontos, mint a nagy kortársaké. Érdemük, hogy szorgalmas és áldozatos munkával kialakítanak, megteremtenek valamit, ami hatásában túlmutat a számukra kiszabott életen. Menner Bernátot azok közé az értékes muzsikusaink közé számítjuk, akik a Monarchia más tartományaiból jöttek, letelepedtek, zenekultúrát teremtettek, s a reformkor nagy lendületében maguk, családjuk és zenészeik is együtt izzottak a 48-as forradalom felé közeledő magyarsággal. Ilyenek voltak ebben az időben Richter Antal Győrött, Kurczweil Ferenc Sopronban, Ruzitska Ignác Veszprémben.

A XIX. század első felében Menner Bernátnak meghatározó szerepe volt Tata és Csákvár zenei életének kialakításában.

Emlékének ápolása

Menner Bernát Zeneszerzőről a zenei lexikonok csak rövid említést tesznek. Dr. Bárdos Kornél volt az a személy, aki az Esterházy grófi család zenei életét kutatva feltárta előttünk Menner Bernát nagyságát. Az Eszterházyak levéltárából, számadói feljegyzésekből összegyűjtött minden anyagot, amely Menner tatai tevékenységével kapcsolatos. Felkutatta az ország területén szétszóródott, eredetileg tatai kottatárból származó zenei anyagot. Segített az Országos Széchenyi Könyvtárban a tematikus katalogizálásban. Az eredeti kottatár anyagából kb. 400 darab ma is a tatai Szent Kereszt Plébániatemplomban található. A többit nagyrészt az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. Bárdos Kornél több előadásában is méltatta Menner Bernát tevékenységét. 1975 nyarán Burgenlandban Nemzetközi Zenetudományi Kongresszuson tartott előadást a XVIII-XIX. század Osztrák-Magyar Monarchia területének főúri zenei életéről. Később így emlékezett vissza az ott történtekre: „Örömmel mondhatom el, hogy egyik legnagyobb érdeklődést, kérdéseket, hozzászólásokat éppen a tatai Esterházyak zenéje címen tartott beszámolóm váltotta ki. Amikor pedig magnetofonról idéztem Menner Bernát G-dúr miséjének Agnus Dei-jét és magyar dalát, egyenesen körülfogtak az olasz, svéd, osztrák, svájci és német kollégák azzal a kérdéssel, hogy miért nem hallhatók ezek a művek lemezen”.

Az Akadémia kiadó gondozásában könyv is megjelent erről a korszakról: Dr. Bárdos Kornél: A tatai Esterházyak zenéje 1727-1846.

Tata Barátainak Köre kezdeményezésére 1979-ben emléktáblát helyeztek el Menner lakóházának falán. Az ünnepségre meghívták a Menner-család leszármazottait is.

Az ünnepi megemlékezésen előadást tartott Bárdos Kornél zenetörténész és Körmendi Géza, Tata múltjának fáradhatatlan kutatója. Akkor hangzott el először egy Menner ária Noll Miklós átiratában, melyet a tatai zeneiskola kórusa és hangszeres tanárai adtak elő.

A Tatai Városi Zeneiskola 2006-ban, halálának 160. évfordulóján ünnepélyes keretek között felvette Menner Bernát nevét. A zeneiskolában a város vezetői és a Menner-család leszármazottai jelenlétében Menner Bernát több kompozíciója is elhangzott. Az ünnepi hangversenyen a Szent Kereszt Plébániatemplomban pedig Menner Bernát F-dúr miséje is felcsendült.

1975-ben a zeneszerző G-dúr miséjét a budavári Mátyás templom kórusa újította fel Tardy László vezetésével. Az együttes azóta is műsorán tartja a kompozíciót.

Tatán az Esterházy Énekegyüttes is műsorára tűzött Menner-műveket. Az F-dúr, és a B-dúr misét, valamint egy kantátát is előadtak már. A két miséről CD-felvétel is készült Schmidt Mónika vezényletével.

A már bemutatott művek tanúsága szerint Menner Bernát zeneszerző és karnagy méltó arra, hogy az utókor róla ne csak úgy emlékezzen, hogy a XIX. században virágzó zenei életet teremtett Tatán, hanem úgy is, hogy zeneművei a mai ember számára is értéket hordozó művészi alkotások.