Évszázados előzmények

A magyar ének-zenei oktatás szinte egyidős a magyar államisággal, az 1000 éve megalapított püspökségek és a hozzájuk kapcsolódó iskolarendszer, a „szkólák”, a feladatellátás mellett egyben a hazai zenei oktatás alapjait képezték. Természetesen az évszázadok során több szálon át bontakoztak ki mindazok a folyamatok (az egyházzene és a népzene mellett),  melyet a történelem viharai rövidebb-hosszabb időre megtorpanásra késztettek, de végül is a XVIII. század derekára polgári fejlődésnek mondhatjuk. Ide értve a polgárosodás természetes velejáróját, a társasági összejöveteleket, a házi koncerteket is.

Így történt ez szerte Európában, a zenetörténeti kibontakozás gyakran helyi adottságok függvénye volt. A zenekedvelő fejedelmek, főurak fontosnak tartották a társasági életet, s annak egyik legnélkülözhetetlenebb „kellékét” – az udvari muzsikusokat, zenekart, zeneszerzőt

A zeneiskolák országos elterjedéséről a XX. század második felétől beszélhetünk, amikor állami támogatást kapnak a települések önálló intézmények alapítására. Ekkortól már az állam gondoskodott az iskola fenntartásáról, a tanárok fizetéséről, épületet és felszerelést adott. Így kisebb városok számára is megnyílt a lehetőség önálló zeneoktatási intézmény alapítására, s ez addig nem látott mértékben fellendítette a városok zenei életét.